Százhalombatta egy eléggé vagyonos, Budapesthez közeli város, ahol az ipar jelentős- Közép Európa meghatározó olajfinomítója és a Dunamenti Erőmű hatalmas komplexuma is itt található. Ez a két ipari létesítmény még a rendszerváltás előtt került ide, ezért akkoriban rengeteg panelházat építettek a dolgozók tömegéhez. Ekkoriban kapott a város központja egy korabeli módon - népművelésre szakosodott, építészetében abszolút a korhoz illő művelődési házat, mely a Barátság nevet kapta. (ld. Kőolajvezeték, amely a Szovjetúnióból indult, és itt ért véget a DKV-ban.)
Azóta a DKV-ból MOL lett, a szocialista iparvárosból egy kedves, rendezett, tiszta és összetartó közösségekkel teli vidéki kisváros, a munkásoktól nyüzsgő nagy betondzsungelből pedig egy kulturális értelemben is színes és csábító turistacélpont (Makovecz-templommal, világszínvonalú néptánc és balettcsoporttal, nemzetközi nyári fesztivállal, parkokkal, színvonalas iskolákkal, gimnáziummal, kiváló infrastruktúrával, konferencia központtal).
Ezt a gazdag fejlődést igyekezett követni a Barátság Művelődési Központ, mely 2010 nyarán új vezetőséget kapott, ezzel egy új szemlélet is költözött az intézményben.
A korábbi -főleg- csoportokra koncentrált, zárt ház egyre inkább nyitott, mind az új, szökőkutas-csobogós főtér felé, mind a kultúra szegmensei, és fogyasztói irányába.
Ennek külső megjelenései is voltak. A korábbi "intézményi" jelleget hangsúlyozó főlépcsőjét szintbe hozták a térrel, és bejáratába kávézó települt. Az előtér belsőépítészete világos, barátságos, modern lett. A színházterem is új belsőépítészetet, színpadtechnikát kapott.
De működés szempontjából is megújult a ház. Nevet változtatott: Barátság Kulturális Központ. Kis lépés ugyan, de szerintem fontos, mivel nem a nép okítását, sokkal inkább a kultúra felkínálását hangsúlyozza. A korábbi logót egy összefogásra késztető, letisztult embléma váltotta fel, mely színeiben is mai de elegáns.
A szervezeti felépítés is a következőkép alakult:
A központ élén az igazgató áll, akinek munkatársa a technikai igazgató, valamint két igazgatóhelyettes. Ezzel két felé ágazik a szervezet. Az egyik a technikai hátteret felügyeli. Takarítónők, portások, színpadtechnikusok, és a technikai berendezések karbantartói, rakodók, kiállításépítők mind műszaki munkatárs címszóval a műszaki igazgató alatt állnak. A másik vonulat a szervezési, ezt a két igazgatóhelyettes fogja össze. Az egyik igazgatóhelyettes a szakmai, a másik a szervezési. Mindkettő a művelődésszervezők munkáját felügyeli, de más módon. Egyikük a programok, események tartalmi, míg másikuk a megvalósíthatósági szempontjait, így egyrészt az ellenőrzés sokkal alaposabb, másrészt a munkák, szakterületek jól lehatárolhatók.
A művelődésszervezők pedig azonfelül, hogy programok felelősei (minden programnak ki van osztva az adott felelőse), a házban működő csoportok "anyukái". Szó szerint. Vidéken vagyunk, fontos a közvetlen interakció, az ismerettség és megbízhatóság mindennél jobban számít. Így azon felül, hogy a ház kívülről egységes, rendezett intézmény arcát mutatja (logo, névkártyák, egyenruha, formanyomtatvány, plakátok, stb.), fontos, hogy mindenki névről ismeri a másikat és a személyes bizalom az emberekkel kommunikáló művelődésszervezők irányában mindig meg van. Pl. egy rendezvény estén is minden munkatárs a formaruhájában személyesen ott van, így a célközönség ismerős közegben érzi magát és nem egy személytelen gyárban.
A háznak van ezenfelül egy PR-marketing és egy kreatív munkatársa, mely az előbbi csoportokkal szorosan kommunikálva fejleszti a ház arculatát, sajtóban való megjelenését, plakátjait, szóróanyagait. Fontos, hogy az intézménynek folyamatosan frissülő honlapja és Facebook-oldala van, de ez mellett óriási molinókon, szórólapokon, újság és TV-spotokban hirdet. De a legfontosabb médiacsatorna még mindig a szájhagyomány, és a személyes meghívás, melyben aktív szerepet vállal minden egyes munkatárs, és az időszakosan (ruhatárban, jegykezelésnél) dolgozó hostessek is.
A házban elsőrangú, hogy a munkatársak is jól érezzék magukat, így a központi hely többnyire a konyha. Kávéfőzés közben jobban terjednek az információk, mint a rendszeres értekezleteken, amiből a műv.szervezők és pr-osok körében kettő van. Szerda délelőtt az igazgatóhelyettesekkel beszélik át a konkrét programokat, feladatokat, beosztják a felelősöket, és beszélgetnek az ügyes-bajos tennivalókról. Délután aztán au igazgatói megbeszélés van, ami távlati célokról, nagy vonalakról szól többnyire, és az intézmény egészét átfogják.
Fontosak a rendszeres tanulmányi utak más intézményekbe itthon és külföldön egyaránt, így az igazgatói ülés sokszor az itt szerzett tapasztalatok levonása, és a brainstorming helyszíne.
Oktatások is vannak időnként: balesetvédelmi többnyire.
És mindezek mellett az intézményt jó mentorként felügyeli a gazdasági ügyintéző, aki úgymond a papírmunkák felelősé, és a titkárságvezető, aki felé az első hívások bemennek kívülről, és minden csapatot átfog, ügyeit intézi.
Ezeknek a sarokpontoknak a lefektetésével egy olajozottan, könnyen működő, barátságos intézményt sikerült felépíteni, ahol megvan a közösségi szellem, mely a jó kommunikáció és a könnyedén való működés előfeltétele. Így fővárosi viszonylatban is igényes programstruktúrával és arculattal rendelkező, de alapvetően egy vidéki közösség életét személyesen irányító közösségi intézmény jött létre, ahol egy színpadon tudnak fellépni Kossuth-díjas színészek, világhírű tánckarok, és a helyi pávakör, vagy épp népszínmű amatőr színészei.
Aki nem hiszi, járjon utána!
http://www.baratsagkk.hu/intezmenyunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése